A kisadózó vállalkozások tételes adójának (KATA) alkalmazásáról hamarosan dönteniük kell a kisvállalkozóknak, bár év közben is lehet választani majd ezt az adózási formát. A választást sürgeti azonban, hogy egyes vállalkozók számára 2013-tól ez lesz a legkedvezőbb adózási módszer.
Ki lehet a kisvállalkozások tételes adójának alanya?
Az adó alanya:
– egyéni vállalkozó,
– egyéni cég,
– kizárólag magánszemély taggal rendelkező betéti társaság,
– illetőleg kizárólag magánszemély taggal rendelkező közkereseti társaság lehet,
– míg a korlátolt felelősségű társaság már nem választhatja ezt az adózási formát.
A törvényjavaslat bizonyos tevékenységi körök esetében is korlátozza az adónem választását, ennek megfelelően nem alkalmazhatja a tételes adózást a biztosítási ügynöki vagy brókeri tevékenységet végző, a biztosítás, nyugdíjalap egyéb kiegészítő tevékenységet ellátó, valamint a saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése besorolású tevékenységet folytató sem.
Mindenkinek célszerű átgondolni a KATA szabályait, aki
egyedül dolgozik a saját vállalkozásában, egyéni vállalkozóként, vagy egy betéti társaság beltagjaként,
2-3 éve már 6 millió forint alatt van az éves bevétele (áfa nélkül),
alanyi adómentességet választott az általános forgalmi adó rendszerében, nem sok költséget tud elszámolni,
nem számít kiegészítő tevékenységűnek, nincs máshol munkaviszonya,
nincs külkereskedelmi kapcsolata,
gazdasági társaság (bt., kkt.) esetén kizárólag magánszemélyek a tulajdonosok, nem készül nyugdíjba a következő években,
az adószámát két éven belül nem függesztették fel, és nem törölték, nem végez tevékenységet több önkormányzat területén,
vevőköre viszonylag széles,
nem végez a 2012. évi CXLVII. törvény által kizárt tevékenységet,
és a saját eszközeivel dolgozik.
Természetesen nem tiltott, hogy többen is dolgozzanak a kisadózó vállalkozásban, de nem szabad elfelejteni, hogy a maximum 6 millió forintos éves bevételből kell fedezni a főállású kisadózók évi 600 ezer forintos (12 hó *
50.000 Ft) tételes adóját is a költségek és az iparűzési adó mellett.
Adóalanyiság keletkezése
Az adóalanyiság a NAV-hoz történő bejelentést követő hónap első napjával jön létre, illetőleg a tevékenységét év közben kezdő vállalkozások esetében az adóalanyiság a vállalkozás nyilvántartásba vételének napjával jön létre. A nyilvántartásba vételről a NAV az adóalanyokat értesítő levélben tájékoztatja, amelyben az adóalanyi adatok mellett az adóalany rövid ismertetőt is fog kapni a tételes adóval kapcsolatos kötelezettségekről. Ez tekinthetjük akár úgy is, hogy a NAV szolgáltatói mivoltát kívánja erősíteni a jogalkotó – ami egyébként dicséretes törekvés -, de ne feledkezzünk meg arról sem: egy olyan adóalanyi kör a célpont, amely várhatóan könyvelő segítsége nélkül is el tudja látni a törvényi kötelezettségeket. A számviteli törvény szerinti könyvelésre, beszámoló készítésre ugyanis ezek az adózók nem lesznek kötelezettek, és a további adminisztrációjuk is kifejezetten egyszerű lesz.
A bejelentkezés során a személyesen közreműködő tag munkaviszonyban is elláthatja tevékenységét, így nem minden tagi jogviszonyost kell bejelenteni az adóhatóság részére, viszont a be nem jelentett tag esetében a munkaviszonyra vonatkozó szabályok lesznek az irányadóak.
Fontosabb feltételek
Az adóalanyiság a naptári évben 6 millió forintot meg nem haladó bevételig él, azonban arra érdemes figyelni, hogy a bevétel fogalmába nem csak az árbevétel tartozik, hanem az egyéb bevételek, pénzügyi bevételek és a rendkívüli bevételek is. Ez nem hathat az újdonság erejével, hiszen hasonló rendelkezéseket már az eva törvény is tartalmazott. Egész addig kifejezetten egyszerű az adózás, amíg a 6 millió forintos értékhatárt nem lépi túl az adóalany, hiszen addig csak az adott hónapra esedékes tételes adót kell megfizetni.
További fontos feltétel, és egyben változás is, hogy a kisadózó vállalkozásnak a NAV-nál nyilvántartott, végrehajtható adótartozása a naptári negyedév utolsó napján nem haladhatja meg a százezer forintot, ha ez mégis megtörténne, akkor a kisadózó elveszti a kedvező adózási státuszát és az adóalanyiság megszűnésétől számított 24 hónapban ismételten nem választhatja az adóalanyiságot. Érdemes arra is figyelemmel lenni, hogy a kisadózó az adóalanyiság időszakában ne kövessen el olyan jogsértést, ami az adóalanyiság elvesztését eredményezheti, ennek megfelelően a számla- vagy nyugtaadás elmulasztásáért, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásáért vagy igazolatlan áru forgalmazásáért kiszabott mulasztási bírság vagy jövedéki bírság megállapítása már ide vezethet.
Kisadózónak nevezzük a kisadózó vállalkozások tételes adóját jogszerűen választó egyéni vállalkozó esetében az egyéni vállalkozót, mint magánszemélyt, egyéni cég esetén annak tagját, közkereseti társaság és betéti társaság esetén a társaság kisadózóként bejelentett tagját.
Főállású kisadózó az, aki
a tárgyhó bármely napján nem áll legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban, vagy nem minősül a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) szerinti kiegészítő tevékenységet folytatónak, vagy
nem minősül külföldön biztosított személynek.
Amennyiben az egyéni vagy társas vállalkozó nem tekinthető a fenti szabályok alapján főállásúnak, akkor én mellékállású kisadózónak nevezném, aki után havi 25.000 forint (évi 300.000 Ft) tételes adót kell befizetni.
A tételes adó személyenként értendő. Tehát, ha két főállású kisadózó van bejelentve például a közkereseti társaságból, akkor már 1.200.000 forint az éves adóösszeg.
A kisadózó vállalkozás tevékenységében a betéti társaság, közkereseti társaság kisadózóként be nem jelentett tagja kizárólag munkaviszony keretében működhet közre a cég tevékenységében. Ha ezt nem tartjuk be, akkor a kisadózó vállalkozás tevékenységében részt vevő tag közreműködését be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásának tekinti az adóhatóság. Márpedig a kisadózói státusz megszűnik a mulasztási bírságot megállapító határozat jogerőre emelkedésének napjával, ha azt be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásáért szabták ki.
Biztosított vagy sem?
A főállású kisadózó kisadózói jogállása alatt biztosítottnak minősül, munkanélküli ellátásra jogosultságot szerez, az ellátások számításának alapja havi 81.300 forint. A NAV szolgáltat adatot az egészség- és nyugdíjbiztosítási szervek felé a főállású kisadózó jogállásának időtartalmáról és az ellátások alapjáról, így ez irányú adatszolgáltatásától is mentesül a kisadózó. A mellékállású kisadózó biztosítási jogosultságokat nem szerez.
Jövedelemigazolás
Sok esetben szükség van jövedelemigazolásra, ilyen lehet például egy banki hitelfelvétel. A kisadózó jövedelme a kisadózó vállalkozás utolsó, a megszerzett bevételről tett nyilatkozatában feltűntetett bevétel 60 százaléka, ami több tag esetében fejenként egyenlő rész, de legalább a minimálbér minősül.
1 milliós korlát, adatszolgáltatás, színlelt munkaviszony
A kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozó vállalkozások által kiállított számlákat más adóalanyok költségként elszámolhatják. Ez a szabály ugyan többször módosításra került, de végül az elszámolhatóság kerekedett felül. Ugyanakkor, hogy a fiktív számlázást korlátozza, a javaslat arról rendelkezik, hogy ha a kisadózó ugyanazon adóalany számára éves szinten 1 millió forintot meghaladó összegben állít ki számlát, akkor mind a kisadózó, mind pedig a számlát befogadó adatszolgáltatásra kötelezett a NAV részére.
Ezen felül az értékhatár meghaladása után már nem a NAV-nak, hanem a kisadózónak kell bizonyítani, hogy nem színlelt munkaviszonyról van szó. Nyilvánvaló, hogy egyrészt a jogalkotó a már munkaviszonyban állók kényszervállalkozóvá történő kiszervezését kívánta megszűntetni, másrészt a fiktív számlázást kívánta megakadályozni, hiszen a kisadózó vállalkozások számára a többlet számla kiállítás pótlólagos adófizetési kötelezettséget már nem jelent.
Súlyos következményekkel jár a bevételi határ túllépése
Az éves 6 millió forintos bevételi értékhatárhoz kötődő választáshoz azért ragaszkodom, mert túlléphető ugyan, de az értékhatár meghaladásának két súlyos következménye van:
a bevétel 6 millió forintot meghaladó része után 40% adót kell fizetni, a törvényjavaslat első verziója még nem tartalmazta az arányosítást, azonban a törvény evolúciója során a jogalkotó a naptári év egészében kisadózónak nem minősülő vállalkozások esetében az arányosítást is behozta, ennek megfelelően a 40 százalékos adót például a 2 hónapot kisvállalkozói adóalanyi körben töltött vállalkozónak 1 millió forintos bevétel meghaladása után kell lerónia.
és a kisadózó vállalkozás kiesik az alanyi adómentes értékhatárból, ami szintén 6 millió lesz 2013-tól.
Az alanyi adómentesség megszűnésének következményei
Az alanyi adómentesség az áfa törvény XIII. fejezete szerint az adóalany részéről választható, ha a feltételeknek megfelel. A választást a tárgyévet megelőző év végéig kell bejelenteni az adóhatóságnak, illetve a tevékenység kezdetekor. A kisadózó számára ez az áfa-jogállás a logikus. Ugyanakkor tudni kell arról is, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvény 193.§ (1) bekezdése szerint az adóalany az alanyi adómentesség időszakában egyes gazdasági események során, nem járhat el alanyi adómentes minőségében. Ez azt jelenti, hogy ezeket az eseteket az általános szabályok szerint kell megítélnie, és úgy kell eljárnia, mint az adóköteles tevékenységet végzőknek, figyelmen kívül hagyva alanyi adómentes státuszát. Több ilyen gazdasági esemény lehetséges (például termék importálása esetén). Ezért utaltam arra, hogy a kisadózók tételes adóját alkalmazónak ne legyen külkereskedelmi kapcsolata.
Az alanyi adómentesség megszűnik, ha a tárgyidőszak naptári évében a tényadatok alapján az adózó
meghaladja az alanyi adómentesség 6 millió forintos értékhatárát. Amennyiben az alanyi adómentesség az
értékhatár elérése miatt szűnik meg, az adóalany alanyi adómentes minőségben nem járhat el az olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében sem, amelynek ellenértékével meghaladja az alanyi
adómentesség választására jogosító felső értékhatárt. Tehát a megszűnést kiváltó számla már az általános szabályok szerint adózik az általános forgalmi adó rendszerében.
Ha az értékhatár túllépése miatt szűnik meg az alanyi adómentesség, akkor az adóalany az alanyi adómentesség választására vonatkozó joggal a megszűnés évét követő második naptári év végéig nem élhet. Például ha 2013- ben megszűnik az adózó alanyi mentessége az értékhatár túllépése miatt, akkor nem választhatja újra sem 2014- ben, sem pedig 2015-ben. Valójában csak 2016. január 1-től lehet ismét alanyi adómentes, mert az erre vonatkozó változás-bejelentő nyomtatványt csak 2015 végén nyújthatja be.
Az áfa általános rendszerébe történő visszatéréskor célszerű a pénzforgalmi szemléletű áfa-elszámolást választani.
A tételes adó választására jogosult kisvállalkozásnak nem éri meg ez az adózási rendszer, ha a tevékenységéből adódóan sok költséget tud elszámolni. Például a kereskedők ne gondolkodjanak rajta! Ugyanez vonatkozik minden olyan tevékenységre is, ahol a vállalkozás a bejövő számláinak nagy részét továbbszámlázza. Az elért bevételből ugyanis lejönnek a költségek, az iparűzési adó, a kisadózók tételes adója, és csak a maradék összeg lesz a jövedelem.
Az adó mértéke
A kisadózó vállalkozás a főállású kisadózó után havi 50 ezer forint, főállásúnak nem minősülő kisadózó után 25 ezer forint tételes adót fizet. Az adóalany választása alapján iparűzési adó kötelezettségét is egyszerűsítetten fizetheti meg, így székhelye és telephelye szerinti önkormányzatonként 2,5-2,5 millió forint adóalap után 2 százalékos adókulcsot feltételezve az éves adófizetési kötelezettség a teljes évre 50 ezer forint lesz. Az iparűzési adó esetében egyébként arányosítással élhet az adózó, amennyiben kisadózó tételes adófizetési kötelezettsége szünetel.
Milyen adókat vált ki a tételes adó?
A tételes adó megfizetésével az adóalanyiság időszakában az adózó mentesül:
a vállalkozói személyi jövedelemadó és a vállalkozói osztalékalap utáni adó vagy átalányadó
megállapítása, bevallása és megfizetése;
társasági adó megállapítása, bevallása és megfizetése;
személyi jövedelemadó, a járulékok és az egészségügyi hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése;
a szociális hozzájárulási adó és az egészségügyi hozzájárulás, valamint a szakképzési hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése alól.
A kisadózónak nem minősülő személyek foglalkoztatása esetén a kisadózó azonban nem mentesül a foglalkoztatás esetén felmerülő adók és járulékok megfizetése alól. Ebben az esetben az adminisztráció is bonyolultabbá válik, hiszen rögtön bérszámfejtésre lesz szükség és az ahhoz kapcsolódó bevallásokra és adófizetési kötelezettség is esedékessé válik. Ebből az következik, hogy azon adózók tudják a tételes kisadó előnyeit igazán kihasználni, akik munkavállalókat nem foglalkoztatnak.
(Megjegyezzük, hogy az eredeti javaslathoz képest utólag bekerült a törvénybe a kisadózó vállalkozások iparűzési adójához kapcsolódó könnyítés is. Kisadózó vállalkozóként választható, hogy a helyi iparűzési adó alapja telephelye/székhelye szerinti önkormányzatonként 2,5 millió forint adó évente – így a kisadózó vállalkozóknak sem kell költségelszámolást vezetni, egyszerűen meghatározhatják az iparűzési adó alapját és
összegét – a szerk.)
Az áfát is kiváltja?
Az általános forgalmi adót nem váltja ki a kisadózók tételes adója, azonban a várható 2013-as törvénymódosítások alapján az alanyi adómentességi limit 5 millió forintról 6 millió forintra emelkedik, így az
összhangban lesz a tételes kisadózó bevételi korlátjával. Az alanyi adómentesség választásának az előnye, hogy az azt választó adóalany főszabályként adófizetésre nem kötelezett, nem terheli adóbevallási kötelezettség.
Mikor nem kell adót fizetni?
Nem kell megfizetni a tételes adót azon hónapokra vonatkozóan, amelyek egészében a kisadózó:
táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesül;
katonai szolgálatot teljesítő önkéntes katona;
egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti;
ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát, egyéni vállalkozói tevékenységét szüneteltette;
kivéve akkor, ha a kisadózóként folytatott tevékenységébe tartozó munkát végez. Nem kell azon hónapokra sem adót fizetni, amelyekben a fentiekben felsoroltak szerinti állapot megszűnt, feltéve, ha időtartama 30 napot meghaladóan állt fenn.
Számlázás
A számlázás során a kisadózónak az áfatörvény szabályai szerit kiállított számláján kötelezően fel kell tüntetnie a
„kisadózó” szöveget, ellenkező esetben a NAV által mulasztási bírsággal sújtható. Tekintettel arra, hogy a kiszabott mulasztási bírság összege 500 ezer forint összegig is terjedhet, azonban a kedvező adózási státusz
elvesztéséhez már a 100 ezer forintot meghaladó összeg is elegendő, a számlázásra érdemes kifejezetten
figyelni, nehogy egy adminisztratív hiba, vagy figyelmetlenség vezessen a kedvező adózási státusz elvesztéséhez.
A fentiek alapján úgy tűnhet, hogy kifejezetten sok dologra kell figyelnie a tételes adót választó kisadózónak, azonban még így is egy egyszerűen adminisztrálható adónemről van szó, amely különösen az egyszemélyes vállalkozások számára lehet előnyös. Várhatóan az adó nagyban hozzá fog járulni a gazdaság fehéredéséhez is, hiszen alacsony adókulcsról van szó, amin keresztül az adóalanyok biztosítottá válnak, valamint gazdasági tevékenységüket rendezett formában folytathatják.
Melyiket válasszunk, mire figyeljünk?
Az evások közül csak azokkal foglalkozhatunk most, akik jelenleg is bevételi nyilvántartást vezetnek. Így a két adózói kör nagyjából összehasonlítható lesz. Ez az adózói csoport az egyéni vállalkozók, és a betéti társaságok, valamint a közkereseti társaságok közül a bevételi nyilvántartást választók körét jelenti az evában.
Véleményem szerint nem hangsúlyozzák eléggé, hogy adószámos magánszemély nem választhatja a KATA rendszerét, – ezt közvetett módon tartalmazza a jogszabály – de ugyanakkor azt sem szabják meg, hogy mióta kell egyéni vállalkozónak lenni a választásához. Ebből adódóan azok a magánszemélyek, akik szeretnének ezen a kedvező módon adózni, sürgősen jelentkezzenek be az önkormányzathoz egyéni vállalkozónak! Az viszont egyértelmű, hogy aki a következő tevékenységeket végzi
a) 66.22 Biztosítási ügynöki, brókeri tevékenység,
b) 66.29 Biztosítás, nyugdíjalap egyéb kiegészítő tevékenysége,
c) 68.20 Saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése,az nem jelentkezhet be kisadózóként.
A legnagyobb különbségnek nevezhető az egyszerűsített vállalkozói adó és a kisadózó vállalkozások tételes adója között, hogy az evát az általános szabályok szerint felszámított áfa mellett, a katát pedig alanyi adómentesként szabad alkalmazni. Ez valójában nem előírás, de másként nincs értelme. Ebből következik az
általános forgalmi adó rendszerében az átjelentkezés szükségessége, ha a két adónem között váltunk a jövő
évtől. A bejelentést el kell végezni még 2012. december 31-e előtt még akkor is, ha az ünnepek miatt mindenki szabadságra megy. Az alanyi adómentességet nem lehet év közben választani, kivéve a tevékenységet kezdőket. (Lehet, hogy nem gondoltak az áfával való összefüggésekre?)
Hogyan számoljunk?
Amennyiben egy 5.800.000 forint + áfás bevételt elérő, egyedül dolgozó, főfoglalkozású egyéni vállalkozót veszünk példaként, akkor a 37% evából 27%-ot vehetünk a fizetendő áfával egyenértékűnek, és a maradék 10% a jövedelemadónak felel meg.Ha ugyanezen vállalkozó 5.800.000 forint alanyi adómentes bevételt ér el 2013- ban, akkor a tételes adója (havi 50 ezer) 600.000 : 5.800.000 * 100 = 10,34%. Hozzáteszem, hogy minél kisebb az éves bevétel, annál nagyobb az adókulcs. (Például évi 3.000.000 Ft bevételnél a 600.000 forint tételes adó már 20%-ot jelent.)
Így a példánk szerinti egyéni vállalkozó 580 ezer forint evát, vagy 600 ezer forint katát fizetne.
Nagy különbséget jelent azonban az, hogy az evás egyéni vállalkozónak járulékokat kell fizetnie, általában a garantált bérminimum (108.000 Ft/hó) alapján, amelyről még nem tudjuk, hogy 2013-tól mennyi lesz. Az ez évi adatokkal számítva ez további, havi 57.375 forint közterhet jelent az evás egyéni vállalkozónak, mely éves szinten 688.500 forintot jelent.Ezt viszont a kata rendszerében nem kell fizetni, és a főállású kisadózó mégis biztosítottnak tekintendő. De az is igaz, hogy csak havi 81.300 forint lesz a katá-ban az ellátások alapja, az evás vállalkozó 108.000 forintjával szemben. Ez nyugdíjazás előtt nem szerencsés.
Így a példánk szerinti egyéni vállalkozó 688.500 forint járulékot fizet, míg a katát választva 0 forintot.
Mennyi az iparűzési adó?
Az iparűzési adó tekintetében a példabeli evás egyéni vállalkozónál az áfás bevétel 50%-a lesz az adóalap.
5.800.000 * 1,27 : 2 = 3.683.000 Ft. Ha 2%-osnak tekintjük az iparűzési adó mértékét, – melyről még nincs konkrét információnk október végén, – akkor az evásnak3.683.000 * 0,02 = 73.660 forint lesz az éves adója.
A kata rendszerében a kisadózó vállalkozó választhatja az iparűzési adó diktált adóalapját, ha ezt a teljes katás időszakára teszi. Ebben az esetben 2.500.000 forint lesz az adóalapja, ami annál kedvezőbb, minél közelebb van az alanyi adómentes bevétel a 6 millió forinthoz. Mivel a példabeli vállalkozónk egyedül dolgozik, ezért nem valószínű, hogy lenne egy másik városban is telephelye, mert akkor ott is 2.500 ezer forint adóalap után kellene fizetnie. Ha mégis két önkormányzat lenne érintett, akkor sürgősen szüntesse meg az egyik telephelyet! Tehát alapesetben (egy székhely alapján) 2.500.000 * 0,02 = 50.000 forint lesz a kisadózó vállalkozónak az éves iparűzési adója a példánkban.
Azonban, ha a vállalkozó bevétele például csak 3.000.000 forint, akkor már az eva rendszerében fizet kevesebb iparűzési adót (3.000.000 * 1,27 : 2 * 0,02 = 38.100 Ft), ha a kisadózó vállalkozó a diktált 2.500.000 forint
adóalapot választotta a rendszerbe való belépésekor, s így az adója 50.000 Ft. Alapvető következtetés, hogy 5 milliós bevétel alatt kedvezőtlen a diktált iparűzési adóalap a kisadózó számára.
Véleményem szerint a kisadózónak nem kötelező a diktált adóalapot választani, hanem alkalmazhatja a másik két módszer valamelyikét is (lásd a helyi adókról szóló törvény 39.§-át és 39/A.§-át), például a bevétel 80%-át. A példa végigvezetése miatt azonban most ezekről ne beszéljünk! Megjegyzem, hogy a három módszer közötti választás az evásra is vonatkozik, ha megnézzük a jelenlegi módosítást.
Az iparűzési adóalap meghatározásának módszerei közötti választás ugyan lehetővé teszi az általános szabályok alkalmazását is mindkét adónemnél, de akkor nyilvántartást kell vezetni az adóalapból levonható tételekről is, (eladott áruk, közvetített szolgáltatások, vásárolt anyagok,) s ezzel kibővül a nyilvántartási kötelezettség, ami az egyik előnye ezeknek az adózási módoknak. A másik oldalról viszont az is tény, hogy a 6 millió forintos éves forgalmú kisvállalkozásoknak nem szokott ilyen tételük lenni, legfeljebb egy pici anyagköltség.
A példánk szerinti egyéni vállalkozó 73 660 forint, míg a katát választó 50 000 forint iparűzési adót fizet.
Hol billen a mérleg a kata felé?
Mindkét adózási módszerről elmondható, hogy azonos bevételi szintet feltételezve akkor tekinthető kedvezőnek, ha alacsony a költségszint (maximum 20-23%), és nincs a vállalkozón kívül foglalkoztatott magánszemély. Ha ez a feltétel nem teljesül, akkor mindkét esetben alacsony szintű jövedelem marad a vállalkozónál.
Nézzük meg a példában szereplő bevétel és 20%-os költséghányad mellett mekkora összeg lesz a maradék. (Azért ne feledjük, hogy némi beruházásra is szükség lehet! Például egy laptopra.)
eva: 5.800.000 bevétel áfa nélkül – 580.000 eva – 688.500 járulék – 73.660 iparűzési – 1.160.000 költség a bevétel 20%-ának megfelelően = 5.800.000 – 2.502.160 = tényleges maradvány 3.297.840 Ft (havi 274.820 Ft). Az eva-adózó bevételi nyilvántartást és járulék-nyilvántartást vezet. A 37%-os evából 27%-ot azért nem vettem figyelembe, mert az általa felszámított általános forgalmi adó ugyanennyivel több bevételt hoz.
kata: 5.800.000 bevétel – 600.000 tételes adó – nincs járulék – 50.000 iparűzési – 1.160.000 költség = 5.800.000
– 1.810.000 = tényleges maradvány 3.990.000 Ft (havi 332.500 Ft). Természetesen nagyobb költséghányad esetén kisebb a maradvány összege.
Tehát a kisadózó vállalkozások tételes adója abban az esetben kedvezőbb az egyszerűsített vállalkozói adónál, ha az éves bevétel közel van a kata felső értékhatárához, azaz a 6 millió forinthoz, és ez viszonylag biztonsággal tartható. Bár túlléphető ugyan, de a következmények nem érik meg.
Megfelelő jövedelmet biztosít, ha nincs alkalmazott, aki évi mintegy 1.665 ezer forintba kerül, ha csupán a garantált bérminimumot veszem figyelembe. Egyébként ez mindkét adózási módnál így van, hiszen a munkaviszonyban foglalkoztatott dolgozó közterheit mindkét esetben ugyanúgy kell befizetni.
Alacsonyabb 1-2-3 milliós éves bevétel esetén már megfontolandó a tételes adó választása, hiszen az adó fix
összegű, és nem függ a bevételtől. Az iparűzési adó alapjának megállapításához pedig a 80%-os szabályt célszerű használni ilyen esetben.
Az egyszerűsített vállalkozói adó alkalmazásának felső értékhatára 30 millió forint.